Végre, hogy nem csak negatív dologról írhatok a Veszprémmel kapcsolatban, hanem jutott ma estére egy kis öröm is.

Nem vagyok tisztában a csapaton belül közösség lelkiállapotával kapcsolatban, de féltem egy hangyányit, hogy összefog a csapat és edzőt buktatnak. Azt én most is vallom, hogy ha itt kikaptak volna, akkor Sabatét befizeték volna egy melegebb éghajlatra. De nem tettek ilyet, hanem kihozták a mostani formából a legtöbbet. Letagadni nem lehet, hogy ehhez kellett egy nagyon nyugdíjas tempóban kézilabdázó Kiel, és kellett középen Lékai Máté. Nem értettem Gislason csapatának a játékfelfogását, azaz, hogy meg se próbálták szétrohanni a bakonyi csapatot, hanem a bekapott gólok után, kényelmesen mentek a középkezdéshez, és addig a Veszprém i- cserével együtt - nyugodt tempóban visszaállt védekezni. Ezt a tempót bőven elbírta a kezdő csapat magja egészen a végéig, viszont itt azért még megjegyezném, hogy szerencsétlen Ilic-en nagyon látszik, hogy az erejének a végét járja. Én nem hibáztatom a kihagyott hetesért sem, az elejtett labdáékért sem, az emberi teljesítőképességének a határához ért. Ezt már szerintem mindenkinek látni kell, ennek következtében bízom abba, hogy ő  és Nagy Laci, már csak BL meccseken fog játszani, és a hazai bajnokin meg a SEHA-ligán kikímélik őket.

Magára a konkrét meccsre, illetve a Veszprémre visszatérve, a legelején döcögött a csapat játéka, de aztán megrázták magukat és elkezdték a kereszteket felépíteni, türelmesen végigjátszani, gólra váltani. Ha épp nem, akkor Lékai játékát csodálhattuk. Talán az egyedüli játékos most, akiben igazi tűz lángol a kézilabdát illetően, pazar a játéka, és azt kezdem észrevenni rajta, hogy minél több lehetőséget kap, annál inkább kezdenek a hibái is elkopni. Ő eddig az a típusú játékos volt, aki nagyon be tudott kezdeni, jobbik esetben adott egy lökést a csapatnak, de aztán hol az ereje fogyott el, hol az ötlete, és addig halmozta a hibákat, amíg le nem cserélték. Na ennek most nem látni a jeleit,  azt érezni rajta, hogy amit korábban eldurrantott volna ötlettelenségében, azt most inkább tovább gondolja és higgadtan oldja meg a szituációt. Az első félidőben nyugdíjas tempót láthattunk, ami épp nagyon feküdt a Veszprém jelenlegi formájának, és a döntetlen is igazságosnak volt mondható.

A második félidő jól kezdődött, azonban a 41-42. percben egy kicsit megijedtem, hogy kezd elfogyni az erőnk, több volt a baki a szokásosnál, de aztán magára talált a Veszprém, és elég simán hozta a mérkőzést. Lehet az eredmény nem tükrözi ezt, de aki nézte a meccset folyamatában az látta, hogy ez a Kiel nagyon nincs mára beélesítve. Statikusan, dinamikátlanul, pontatlanul játszott és a kapusteljesítmény is elfogyott a második félidőre.

Összegezve: a csapat ma megvédte a becsületét, és megmentette Sabate seggét a kirúgástól. Bízom benne, hogy a csapat most összezár, mindenki félreteszi a sértettségét, és a sérültek felépülését követően megmutatja, hogy  nem felejtett el kézilabdázni. Ma is belerúgok azért egyet Sabate-ba, mivel a meccs eredményétől függetlenül úgy vélem, hogy nem sok köze volt a mai mérkőzéshez. A veszprémi játékosok kemény munkával - kiemelném a védekezést - kihozták a legtöbbet magukból, és a lagymatag tempónak köszönhetően ki is bírták a hatvan percet. Remélem a lelküknek a győzelem jót tett, és nem hiszik el magukról, hogy rosszabb játékosok lettek. Most lesz szükség minden rutinukra, hogy meglegyen az a csoport harmadik hely, valamint arra is szükség lesz a tavaszt illetően, hogy a csapat erejét patika mérlegen osszák be. Bízom benne, hogy Sabate is érzi ezt...

Hol is kezdjem?

Kikaptunk úgy, hogy semmi extrát nem nyújtott a Barcelona.

Ha röviden és tömören össze kéne foglalni, hogy miért az lett a meccs végeredménye, az előző mondat fogalmazódna meg bennem.

Sokat ekéztem Xavi Sabate-t az eddig megírt blogokban, viszont talán a mai meccsen jött ki a legjobban, hogy ahhoz, hogy idáig "süllyedjen" a Veszprém, jócskán benne van a vezetőség is. Xavié a felelősség, hogy a rendelkezésre álló keretből nem tudott egy korrekt csapatot összerakni, viszont a vezetőségé, hogy ilyen keret vágott neki az idei szezonnak. Akár még azt is írhatnám, hogy az is az ő lelkükön szárad, hogy a múlt nyáron nem állították fel a kispadról, de ha belegondolok akkori fejjel, úgy komolyan csak egy nagyon elbaszott negyed óra volt a számlájára írható, és valószínűleg minőségi edzőt sem nagyon tudtak volna leakasztani sehonnan hirtelen. Így utólagosan egyre jobban gondolom azt, hogy ő a tavalyi szezonban még Ortega munkájából élt meg...persze utólag könnyű okosnak lenni.

Hol a vezetőség felelőssége? Nagy Laci helyettesítése nincs megoldva mióta Veszprémbe igazolt. Volt egy Zeitzünk, aki ezt valóban megoldatta egy időre, de hosszú távra vele se lehetett már tervezni, és a végén már neki is nagyobb volt az akarása - meg a sérülékenysége -, mint a jól abszolvált játéka. A korábbi posztomba leírtam, hogy Kopljar megbukott a PSG-be, illetve megbukott a Barca-ba is és mégis leigazolták. Nagyjából Ancsinról is elmondható ez, csak Szegeden ez már elment majdnem vicces kategóriába is, hogy jobbszélen játszatták, vagy egyáltalán nem játszott Balog mögött. Összefoglalva: leigazoltak két olyan játékost akikről már előre lehetett sejteni, hogy nem nagy segítségek lesz abban, hogy Lacit tehermentesítsék a nélkül, hogy a posztján ne legyen többosztálynyi különbség közte meg a helyettesítő játékosok között. Továbbá abban is felelősségük van, hogy így elöregedett a keretünk. Én se tudnám, hogy melyik ujjamban harapjak bele, ami legkevésbé fog fájni, de azért tavaly nyáron tisztázni kellett volna a dolgokat egy-két emberrel a jövőjét illetően. Ebbe most nem mennék bele....

Térjünk vissza a tegnap esti mérkőzéshez: Sabate játékra hirdetett kerete több mint meglepő volt. Három jobbszélső és egy jobbátlövő nevezve, Blagotinsek kihagyása. A mérkőzést követően Sabate-nak annyi volt a válasza, hogy miért ezt a keretet nevezte játékra: "Mert így döntöttem." Ez mindent elárul, csak azt nem, hogy komoly koncepcióval rendelkezik az edző. Legalább megindokolná, hogy a magafajta laikus ember kapjon valami támaszpontot, hogy miért ilyen hasztalan módon jelölte ki a keretet. De nem, csak konok módon annyi a válasz, hogy: mert. 

Szinte az összes, a mérkőzést követő cikkben kihangsúlyozták, hogy milyen öreg volt az átlagéletkora a játszó veszprémi csapatnak a katalánokéval szemben. Ki is fingtak a második félidő elejére, még csak egy apró szikra se látszódott, hogy lenne tartalék a csapatban. 

Sajnos az is látszódott, hogy mindenki a tudása alatt játszott. Kihagyott hetesek, megremegő kezek, kapura lövés helyett tovább passzolás. Persze ezt nem lehet mind csak Sabate számlájára írni, de akkor is úgy vélem, hogy jelenleg miatta teljesít így a csapat, a saját edzőjükbe se hisznek, úgy vannak vele, hogy majdcsak kihúzzuk már ezt a pár hónapot így, és lesz ahogy lesz.

Hétvégén jön a Kiel elleni rangadó, ami szerintem vízválasztó lehet az edző személyét illetően. Egy súlyos vereség biztos, hogy az állásába kerülne már most, viszont még arra is látok esélyt, hogy egy kisebb vereségnél is ez történjen, mivel ezt követően akkora nyomás lesz a vezetőségen, hogy ezt már nem nyelhetik be.

Én amondó vagyok, hogy inkább kapjon ki most a Veszprém, ezt követően valakit elő kell kukázni a föld alól, és még a maradék hónapokat így, vagy úgy le kell hozni a beugró edzővel. A csapatban még így is bőven benne van a Final Four, ott meg már bármi lehet egy új edzővel, aki leginkább morálisan tud hozzátenni a csapathoz. Sabate már nem tud semmit hozzátenni, inkább már csak elvenni...sajnos.

Az EHF-nél ezt választották a hét mérkőzésének, és remélem rá is szolgálnak erre a csapatok, s a veszprémi győzelem mellett egy jó kis meccset nézhetünk.

Azzal kezdeném, hogy lehetne egy picit nagyobb arca a bakonyi csapatnak. Mit kell elájulni ettől a Barcelonától? Miért kell ilyen himihumi töketlen nyilatkozatokat tenni a meccsel kapcsolatban? Altatás? Jajj hagyjuk már, ez nem az a szint, meg nem az a csapat ahol elalszanak emiatt, hanem inkább a nagy mellényüket még nagyobbra veszik. Igenis Nagy Laciék az esélyesebbek, nem tartom erősebb csapatnak a Barcelonát, talán csak egy edzőnyivel, de azt most bőven kompenzálni kell a hazai közegnek.

Ha a tabellára nézünk azt látjuk, hogy a Veszprémnek van mit kozmetikázni, kell az a két pont, meg kell az önbizalom erősítő győzelem a továbbiakra. Abban is bízom, hogy jót tett a csapatnak a nyári változások bejelentése, és Sabate is picit bátrabban mer majd meccselni, felszabadultabban gondolkozhat.

Konkrét előzetes várható játékelemzést nem nagyon van értelme írni, mivel két gigászi csapat feszül majd egymásnak és aki jobban érvényesíteni tudja majd az akaratát a meccs javarészében, az fogja a két pontot megszerezni. Mondjuk ez minden meccsre igaz, de itt most különösképpen, mivel két olyan gárda játszik majd egymással, ahol minden posztra két - vagy több - klasszis játékos van, azaz a hibás játékra kisebb esély van mindkét oldalon. Ha mégis nagyon választani kéne, hogy mi lesz a mérleg nyelve, akkor a kapusteljesítményt mondanám, és ezért én mindenképp Rolival kezdenék a kapuban, valahogy benne mindig jobban érzem azt, hogy képes megbabonázni az ellenfél játékosait.

Egyébként egybe van ez a Barcelona most, csak a PSG-től kaptak ki idegenbe, de azért van mit törlesztenünk velük szembe - az örökmérleget - és egyáltalán nem tűnik  lehetetlen feladatnak. Ha a játékosaink fejben ott lesznek a pályán, nem hagyják, hogy a "Barcelona-frász" rájuk jöjjön és Sabate nem meccsel félre, akkor ennek a meccsnek meg kell lennie és a katalán csapat se fogja akkor a pályát felszántani a két pontért. Úgy vélem a csoportleosztáskor ők is bekalkuláltak egy párizsi és egy veszprémi vereséget, és ezt azzal kompenzálják a csoportelsőségért vívott harcban, hogy máshonnan viszont szigorúan elhozzák a pontokat. Csak a táblázatra kell nézni.

A mérkőzést szokás szerint a Sport1 közvetíti 17.00 órától, remélem nem lesz olyan botrányosan összevissza a gólok száma, meg a két percek jelzése a tévéképernyőn, mint a szegedi meccsen. Nem is értem, hogy ilyen szinten, hogy lehet ekkorát blamázni.

Hajrá Veszprém!

Na hol is kezdjem? Az esélylatolgatásból ma nem sok minden jött be, ez a Szeged főként azért kapott ki, mert a két breszti átlövőre, Jamalira és Kristopansra nem léptek fel ütközni, hagyták őket szabadon lövöldözni, és éppen ezért ők ketten lőtték a fehérorosz gárda góljainak az 50%-át.

Az első negyedórán nagyon lehetett érezni és látni, hogy nem pörgött fel a Szeged erre a meccsre. A nagy akarásnak nyögés lett a vége az első félidő felére, és én magam a tévé előtt ülve se gondoltam azt, hogy itt most a Szeged valami nagyot fog fakítani. Viszont ezt követően Bodóék megrázták magukat, és a félidő végére vissza is jöttek a meccsbe. Ekkor az elvesztett hitem vissza is jött egy kicsit, gondoltam a hosszabb kispadnak ki kell jönnie a 45. perc környékén, illetve úgy véltem, hogy a bresztiek se játszanak valami jól, inkább a Szeged múlta alul magát az első negyedórában. Egyébként egy-két megmozduláson kívül, nem volt valami szép játék, amit a két csapat mutatott az első 30 percben.

A második félidő elég döcögősen indult mindkét csapat számára, az első 10 percben nagyon sok volt a hiba itt is, ott is, annál kevesebb a gól. Igazából ekkor sem történt ritmusváltás egyik csapatnál sem, annyi, hogy a Brest pontosabban lőtt kb. annyival amennyivel nyertek. A szegedi támadógépezet nem akart összeállni, eléggé passzívan támadtak, senkinek nem volt lövőkedve, sokszor éreztem azt, hogy be lehetne menni középen a fehérorosz pofongépezetbe egy ziccerért, egy hetesért, vagy egy kettő percért, de szinte mindig a biztonsági megoldást választották, és oldalra lepasszolták a labdát, vagy megvárták állva a faultot. A végére maradt egy szalmaszál, de a meccs képe alapján nem is vártam többet attól, mint amit láthattunk a végjátékban.

Összegezve ma senki nem nyújtott kiemelkedőt, de még csak jót se a Szegedben - talán Bodó lövései említhetőek meg itt -, valamint Pastornak is volt már jobb meccse, forgathatta volna jobban a csapatot, illetve nem tudom, hogy Sierra teljesen egészséges-e, de ott volt a kispadon, egy próbát megért volna, mert Sego ma nagyon homály volt.

A brestiek közül Jamalit jó volt látni, hogy ilyen bátran és pontosan játszik, Kristopans is talált pár gólt - bár el nem tudom képzelni, hogy a Vardar mit látott benne, szerintem neki ez a fehérorosz csapat a csúcs - , na meg a minden hájjal megkent Stojkovic is megtette a magáét, hogy otthon tartsák a pontokat.

Megjegyzésként: Pastor a meccs előtt nyilatkozott, hogy 2019-ig kell a szegedi csapatot csúcsra építeni. Gyakorlatilag világklasszis jelenleg nincs a csapatba, de klasszisnak is csak Gabert, Kallmant, Gorbokot illetve a most betlizó Segot mondanám. Bodó és Bánhidi még a jövő embere, a többiek pedig nem képesek folyamatos magas szintű teljesítményre. Ahhoz, hogy 2019-re mutassanak valamit, legalább a jelenlegi csapat háromnegyedét le kéne cserélni. A mostani Veszprémbe szerintem csak Gaber és Gorbok férne be, és ők is csak másodhegedűsnek. Szóval idén nyáron bele kell húzni a nagy nevekbe...legyen így. :)

Mai nappal megkezdődik a Velux Bajnokok Ligája tavaszi szezonja.

A nyitómeccsek között található a Meshkov Brest - Szeged találkozója is. Kezdeném azzal, hogy a fogadóirodák néha nagyon mellé tudnak lőni az esélyekkel, jelen pillanatban a bet365 2.5-es szorzót fizet a Szeged győzelmére - a hazai tippmix sincs ettől távol -, míg a fehérorosz győzelemre 1.85-öt fizet. Reggel még nagyobb volt az olló a két csapat között, de valószínűleg nem csak én vettem ezt észre, és érkeztek a fogadások a Szeged győzelmére, és közelít egymáshoz a két szorzó. 

Ez a meccs tipikusan háromesélyes, ezért sem indokolja semmi, hogy a Brest-et a fogadóirodák ennyivel esélyesebbnek tartsák a győzelemre. A hazai pályán kívül nincs más tényező, ami a fehéroroszok felé billentené a mérleg nyelvét. A tabella jelenlegi állása, a két csapat kerete, illetve a közös múltjuk sem arra predesztinál, hogy ma a Brest hagyja el győztesen a pályát. A szegedi meccs előtt már rég találkozott a két csapat, kereken egy évtizede, de akkor egyértelmű volt a tiszaparti dominancia. 

A breszti csapatból a beállót emelném ki, Stojkovic-ot, aki szerintem túl van pályafutása zenitjén, de még mindig klasszis teljesítményre képes, góljaival meccseket képes eldönteni. A győzelemhez őt mindenképp precízen le kell védekezni. Továbbá kiemelném még Pavel Atman-t , az orosz válogatott átlövő az elmúlt években picit visszafogottabb játékot nyújt, de játéktudása elismerést érdekel, és ő is fontos láncszeme a bresti csapatnak - már ha játszani fog az esti meccsen -, valamint a szélen játszó fiatalabbik Rutenka, aki szezonról szezonra meggyőzőbb teljesítményt nyújt. Ismerve Jamali illetve Kristopans játékstílusát, úgy gondolom őket javarészt le fogjuk tudni védekezni, azonban a beállóba betömködött labdák okozhatnak komoly fejtörést a szegedi védelemnek.

A Szegedre áttérve úgy vélem, hogy nincs félnivalója a tiszaparti csapatnak, remélem a fogadóirodák csak buknak az előzetes esélylatolgatásokon. A Szegedből jelenleg senkit nem emelnék ki, azért mert mostanra eléggé összeálltak és minimum egy szinttel komplexebb és erősebb csapatnak - hosszabb kispaddal - gondolom őket, mint a fehérorosz brigádot, valamint a régmúltba tűnt már Ancsinék idegenbeli bénázása. Az első meccsen 24-22-re nyert a Szeged, most is hasonlóan szoros végeredményt várok, de ez azaz idegenbeli meccs, amit hozni kell ahhoz, hogy megmutassuk kinek hanyas a kabátja a csoportban. 

A mérkőzést a Sport1 TV közvetíti 18.30 órától - maga a felvezető műsor 18.00 órakor kezdődik. Ha nem jön közbe semmi, akkor holnap egy értékelést is írok a meccsről.

Hajrá SZEGED!

Mai napon egy rövid poszttal jelentkezem, azzal a hírrel kapcsolatban, hogy Iváncsik Gergő lemondta a válogatottságot

Nézzük pontosan mit nyilatkozott Geri:

„Nem így képzeltem az utolsó perceimet a válogatottban, nem így szerettem volna visszavonulni”

illetve

„Egyedüli balszélsőként talán joggal bizakodtam, hogy még utoljára pályára léphetek a régi társakkal, de aztán kint szembesültem a ténnyel, hogy tartalék lettem”

A 36 éves játékos mondataiban benne van minden keserűsége. Az utóbbi években nem brillírozott, nem volt a legbiztosabb kezű játékos, de valahol most együtt tudok érezni vele, hogy miért van benne ez az érzés.

Pásztor István óta nem volt tőle jobb magyar balszélső, és mindig a válogatott rendelkezésére állt - volt egy ideiglenes visszavonulása, de az inkább ilyen üzenet volt a vezetőség felé, hogy változtatni kell - ha épp jól ment a csapatnak, vagy ha rosszul ment a csapatnak akkor is. Az utolsó éveit rúgja ezen a szinten, és egy picit megalázóan csak a tartalékba jelölték. Igen, lehet megalázó tartaléknak lenni, ha nincs tőled elismerten jobb játékos, végigtolod a felkészülést, és a saját klubedződ hagy ki a játszó keretből úgy, hogy valószínűleg ez az utolsó világeseményed.

Sabate nálam sokadjára megbukott mint edző. A maradék szezonra, a Veszprémen belül milyen morális hatást gyakorol majd ezen húzása? Nem hinném, hogy túl happy lenne a hangulat az öltözőben, főleg, hogy Schuch is szinte semmit nem játszott a világbajnokságon, és láthatóan Ancsint játékát se vitte túlzásba. Okés, talán még védhetőek is valahol ezek a dolgok, de akkor sincs jó hatással a saját klubcsapatára. Még egy ok, amiért nem jó ha a klubedző egyben a nemzeti válogatott kapitánya is.

Vranjes bejelentése óta megszaporodtak az átigazolási pletykák a Telekom Veszprém házatáján, melyre érdemes egy kis figyelmet szentelnünk és mögé néznünk.

A veszprémi edzőcserével két dolgot erősítettek meg bennem: ahogy fociban, úgy kézilabdában is eljött az az időszak, hogy az úgynevezett "spanyol" stílus leszálló ágba került, a jövő kézilabdája nem ennek a játékfelfogásnak kedvez, vagyis a hispán stílus már csak egy részlete lesz a jövő kézilabdájának, egyre jobban fognak kikopni az olyan klubok, ahol CSAK erre építik a csapatokat. A gyors kézilabda végleg legyőzte az erőkézilabdát. A másik dolog ami felötlött bennem, hogy a bakonyi vezetőség végre felismerte a helyzetet, hogy itt komoly szerkezeti és játékosbeli változások kellenek, ha a jövőben is az elitben akar maradni, tehát meg kell tanulni az extrém gyors, pontos kézilabdát és ehhez megfelelő játékosokat kell igazolni, s a régiek közül jó pártól elköszönni. 

Kezdjük azokkal, akik szerintem nem fognak ebbe az új felfogásba beleférni, vagy már csak a következő szezonra halvány epizódszerepkörbe: Mirsad Terzic pályafutása feltehetően ennyi volt a Veszprém színeiben, én már 1-2 évvel ezelőtt is azt vallottam, hogy luxus csak a védekezés miatt egy kettes védőt a játszó keretbe nevezni. A svéd edző érkezésével ez szinte biztos, hogy be fog igazolódni. Gulyás Péter szintén az áldozata lesz az új rendszernek, sajnos ő túl lassú ehhez a harcmodorhoz, illetve két olyan (világ)klasszis játszik az ő posztján, akik a világból is kirohannának és jóval pontosabb befejezők. Chema felett is eljárt az idő, én azt hittem már idén se lesz a keretben, és biztos vagyok benne, hogy ő már csak harmadik számú opció lenne irányító poszton jövőre, és nem hiszem, hogy ezért a keretben fogják tartani.

   Valószínűleg ilyen közös képet már nem látunk a 2017/2018-as szezonba.

Akiknek még kifele lóg a szekér rúdja: Iváncsik Gergő évek óta csak egy közepes átlagot tud hozni, ha ő egy idegenlégiós lett volna, már rég nem lenne a csapatban, továbbá azért is tarthatták őt a keretben, hogy legyen magyar játékos is a csapatban. Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy ő még jövőre a keretben lesz, de nagy valószínűséggel az utolsó éve a Telekom Veszprém színeiben. (megj.: az se lepne meg ha idén nyáron visszavonulna a Veszprémből és mondjuk átigazolna a Balatonfüredbe)

Sajnos Ancsin Gabi se váltotta be igazán a hozzá fűzött reményeket (megj.:mondjuk én amúgy sem értettem az ő leigazolását, már akkor inkább Balogot vittem volna, belőle még lehet klasszis játékos), viszont Nagy Laci sérülékenysége miatt feltehetőleg ő is a keretben marad, mint harmadik számú balkezes átlövő. Ha nem szedi össze magát, akkor a következő szezon végén tőle is el fognak köszönni, és csak egy örök ígéret marad a magyar kézilabda számára.

Vajon Mahé(kék mezben) és Tönnesen(bal oldalt) fognak egymás oldalán is játszani?

Menjünk tovább! Bízom benne, hogy Pálmarsson-t a veszprémi vezetőség akkora összeggel kínálta meg a maradásért cserébe, hogy azon nyilatkozata miszerint "nagyon nehéz döntést kell hoznia" azt jelenti, hogy nem igazol álmai csapatába, a Barcelonába. Ha mellé jönne egy Mahé, akkor Lékaival a keretben egy nagyon erős és komplex hármas irányítósorunk lenne, mivel Mahé szélen is klasszis teljesítményre képes, Pálma  ballövőként szintén, Lékai meg Lékai! :) 

Mióta Nagy Laci a Veszprémbe igazolt, azóta bizonytalan az ő helyettesítése és tehermentesítése, azt szerintem egyedül Zeitz tudta részlegesen és valóban hasznosan megoldani. Talán most Tönnesen leigazolásával egy fiatal, klasszis játékos érkezhet az ő posztjára, aki mind védekezésben, mind támadásban megfelelő alternatíva lehet, és nagyon beleillik Vranjes rohanós játékfelfogásába.

Még a világbajnokság alatt reppent fel a hír, hogy a PSG francia válogatott játékosát William Accambray-t is megkörnyékezte a Veszprém, s mivel a gall sztárcsapatba alig fér be, lehet létjogosultsága a transzfernek. Szerintem a francia játékos az egyik legalulértékeltebb balátlövő, és méltatlanul keveset játszott a válogatottban a világbajnokságon, ha jól emlékszem perceket töltött a pályán. Vele mindenképpen jól járna a bakonyi gárda, és talán kivirágozna nálunk újból, mint anno Momir Ilic.

    William Accambray hasznos tagja lehet az újjáépülő Telekom Veszprémnek!

S a végére hagytam a már biztosnak tűnő transzfert: Marko Kopljar a Füchse Berlinbe igazol. Gyakorlatilag olyan mintha itt se lett volna Veszprémbe, nem hozta amit vártak tőle. Valami megtört anno a karrierjébe, mikor a PSG-be igazolt, azóta borzasztóan beleszürkült a mezőnybe és nem is csodálom, hogy mindenhonnan továbbállt az elmúlt években.

Mai napon kijött a hír, amit már kézilabdás berkekben rebesgettek: Ljubomir Vranjes 2017. július 01-től átveszi a Telekom Veszprém kispadját. Utána jött az a hír az MKSZ-től, aminek kevésbé örvendek: átveszi a kézilabda válogatott kispadját is.

Kezdjük a végéről: a tegnapi posztomba is kifejtettem, hogy főállású kapitány kéne a válogatott élére, erre puff jött a hír. Miért nem örülök ennek? Azért mert olyan ember kellene a válogatott élére, aki járja az NB1-es bajnoki meccseket, és minden egyes héten, több napot ráér a válogatott jövőjét építeni. Kizártnak tartom, hogy Vranjes a veszprémi eredménykényszeres nyomás mellett eleget tud tenni ennek. Az rendben, hogy lesznek segítői, de emlékszünk, hogy Dujsebajev-nek is voltak, aztán jó nagy lebőgés lett a vége. Ne legyen igazam, de ez megint csak ilyen túlélésszagú döntésnek látszik. Bár úgy mondják: három a magyar igazság, a harmadik klubedző próbálkozik meg, hogy a magyar válogatottat sikerre vigye. Cáfoljon rá minden szavamra!

A Veszprém szerintem jó sok pénzzel megoldotta, hogy legyen egy komoly, felkészült, karizmatikus edzője a jövőben. Úgy vélem a pénz volt Vranjes számára az egyik fő motiváció, a másik pedig, hogy szerintem a következő években megépítheti a középeurópai PSG-t. Azaz a pénz nem lesz akadály, hogy világklasszis játékosokat hozzanak ide, legalábbis erre utal a veszprémi vezetőség nyilatkozata miszerint: "A Veszprém Handball Zrt. egy hosszú és sikeres időszak építését kezdi meg."

Vranjes érkezésével egy-két fokkal tudatosabb építkezést képzelek el, azaz csak olyan játékosokat igazolnak akire valóban szükség van, és csak olyanokat akik megütik a Veszprém szintet. S remélem ezzel együtt el is engednek pár olyan játékost, akik kilógnak lefelé, vagy nem váltak be. Nevesíteni most senkit nem akarok, de azért aki követi a Telekom Veszprém éles meccseit, az tudja kikre gondolok. Szóval hajrá Vranjes, építs egy olyan Veszprémet amilyen még nem volt.

Sabatéról annyit, hogy megkapta a lehetőséget, viszont az az elbukott BL-döntő az A-kategóriás karrierjét is ellehetetlenítette, senki nem fog vele, komoly szinten rizikót vállalni. Valószínűleg spanyol középcsapatok és kisebb európai élklubok edzőjeként még feltűnhet.

Véget ért a 2017-es férfi kézilabda világbajnokság, és igazából számomra nem is meglepetésszerűen, a franciák nyerték meg. A nyitó brazil meccsen már lehetett látni, hogy Franciaország jelenleg más szintet képvisel, mint akármelyik másik válogatott, igazából én úgy jellemeztem ezt, hogy: űrkézilabda. Gyakorlatilag minden posztra két – vagy több aki be sem fért - klasszis vagy világklasszis, és olyan rohanós, pontos, precíz erőkézilabdát mutattak be, amihez szerintem idő kell, hogy másik is lemásolják, és felnőjenek hozzá, vagy megtalálják az ellenszerét. Gyakorlatilag a svéd meccsen kívül nem is ütköztek nagyobb ellenállásba, és valószínűleg ez még évekig így lesz. Bár azt itt halkan jegyzem meg, hogy ha ez a svéd válogatott így együtt marad,  akkor 4-5 év múlva nekik nem lesz ellenfelük.

A világbajnokságról még az is elmondható, hogy sok csapaton látszott, hogy nem pörgött fel erre az eseményre, mintha eljöttek volna, letolták volna a kötelezőt - vagy annál kevesebbet - vették a kalapjukat majd mentek haza. A „kiscsapatok” pedig megérezvén a vér szagát, felhúzták magukat de rendesen. Szlovéniának Dolonecen kívül nincs klasszis átlövője, nincs klasszis kapusa mégis toltak egy olyan szériát, hogy igazából még most se értem, hogy ők, hogy lettek harmadikok. Horvátország: a srácok a végére kifulladtak, fejben elfáradtak  és jóval szürkébb kézilabdát mutattak, mint amit eddig megszoktunk tőlük. S az elődöntősök közül a végére hagytam , a számomra legunszimpatikusabb csapatot: Norvégiát. Elismerem jól játszottak, sokat futottak, viszont a nyilatkozataikkal nem sok magyar kézilabda szerető embernek lopták be magukat a szívébe. Abba azért nem vagyok biztos, hogy ezt a szintű játékot mindig tartani tudják majd a világversenyeken, illetve sok-sok válogatott bőven alulteljesített.

Akiket még érdemes megemlíteni a VB-ről: Dánia, Mikkel Hansen nélkül a csoportjából szerintem a 4. helyen jutottak volna tovább, illetve szerintem az is bennük volt egy picit, hogy mi vagyunk az olimpiai bajnokok, „mindenki essen hasra tőlünk”, valahogy a Mikkel Hansen – Niklas Landin páros majd  úgyis megold mindent. Németország: a tippmix gyilkos meccs a katariak ellen, az egyik olyan meccs, amit a mai napig nem tudok értelmezni, felfogni, mint kb. a Veszprém BL döntője. Spanyolország:  ők voltak az egyik olyan csapat, akin úgy igazán látszott, hogy nem pörögtek fel a VB-re, és az érződött rajtuk, hogy már lennénk túl rajta. Akiktől többet vártam: Oroszország és Tunézia. A ruszkikba több van szerintem mint amit kiadtak, a Tunéziaknak meg hajszálon múlt, hogy lemaradtak és így csak a szégyenteljes 19. helyen végeztek. Akiktől nem vártam többet: Lengyelország. A kirgiz-spanyol mesterről még most is az a véleményem, hogy nem A-vonalas edző, eddig csak szinte jó játékosokkal ért el valamit, ha már nem topkategóriás csapata van, akkor semmi nem működik az elképzeléséből.

Magyarország. Hol is kezdjem? Már a szemöldökömet akkor összeráncoltam, mikor megláttam az utazó keretet és a tartalékokat. Tökéletesen látszott rajta, hogy a túlélésre utazunk ki, amivel tisztesen helyt fogunk állni a „nagyobbakkal” szembe, azonban esélyünk nem sok lesz megverni őket, a mai gyors kézilabdába. Az rendben, hogy nem dúskálunk a válogatott szintű szélsőkbe de, hogy még azokat is itthon hagyjuk, vagy tartalékba tesszük akik megütik ezt a szintet, hát, hogy is mondjam…érdekes döntés, és felfogás. Lemondtunk a komoly rohanásról nyíltan, hogy már az ellenfelek csak a keret alapján tudták, hogy mire ne számítsanak tőlünk: a rohanásra. Azt ne nevezzük rohanásnak, hogy Ligetváriék felrohannak a második hullámba, majd valamelyik átlövő eldurrantja 8-9 méterről a labdát. Előinduló játékosok nélkül, már nem is létezik komolyan vehető csapat a férfi kézilabdába, sem klub szinten, sem válogatott szinten. Az egy másik dolog, hogy Juhász kellemes csalódás volt mindenki számára, illetve inkább úgy fogalmaznék, hogy a szélen nyújtott teljesítménye, a sok labdaszerzése nagyon hasznos volt a magyar csapatnak, és ő volt szinte az egyetlen aki az általam elvárt „rohanást” maradéktalanul hozta. A jövőjével kapcsolatosan mindenképp elgondolkoznék a helyébe, hogy posztot vált és balszélen folytatja tovább, mivel nemzetközi szinten súlytalan lesz mindig irányítóként, viszont bal szélen van benne potenciál, pontosság és sebesség is. Tudom, hogy nem szeret ott játszani, de még elég fiatal ahhoz, hogy váltson és egy Victor Tomas szintű játékos legyen belőle. A Szeged vagy a Veszprém helyébe én lecsapnék rá most, és be-be dobnám a mélyvízbe, mert szerintem egy majdnem kicsiszolt gyémántra leltünk Juhász személyében.

A magyar csapatot, mint csapatot egyébként nem bántanám, a 7. hely nem olyan rossz azért, a kiutazó keret és Sabate elgondolása alapján, még szerintem túl is teljesítették az elvárhatót. Bízom benne, hogy főállású kapitányunk lesz – bár valószínűleg nem – aki egész évben csak a válogatottal tud foglalkozni, járni az NB1-es meccsekre, keresni a csiszolatlan gyémántokat. 

A keret jövőjét illetően úgy gondolom, hogy egy A-kategóriás edzővel, a fiatalok által a BL-ben szerzett több tapasztalattal, rutinnal, a szélsőjátékról nem lemondva még mindig képes lenne ez a válogatott egy kiemelkedőt húzni, hiszen játékosaink javarésze topcsapatban játszik, még ha többségük egyenlőre csak kiegészítő játékos, de van bennük bőven potenciál, csak végre valahára ki jönne már…

Összefoglalva a kézilabda jövője még inkább az erőnlétre, a terhelhetőségre fog épülni, ahol az a csapat fog érvényesülni aki jobban bírja erővel a középkezdés, és a labdaszerzést követő felfutásokat, indításokat és ezt a játékot minél kisebb hibaszázalékkal tudja játszani.