Végre, hogy nem csak negatív dologról írhatok a Veszprémmel kapcsolatban, hanem jutott ma estére egy kis öröm is.
Nem vagyok tisztában a csapaton belül közösség lelkiállapotával kapcsolatban, de féltem egy hangyányit, hogy összefog a csapat és edzőt buktatnak. Azt én most is vallom, hogy ha itt kikaptak volna, akkor Sabatét befizeték volna egy melegebb éghajlatra. De nem tettek ilyet, hanem kihozták a mostani formából a legtöbbet. Letagadni nem lehet, hogy ehhez kellett egy nagyon nyugdíjas tempóban kézilabdázó Kiel, és kellett középen Lékai Máté. Nem értettem Gislason csapatának a játékfelfogását, azaz, hogy meg se próbálták szétrohanni a bakonyi csapatot, hanem a bekapott gólok után, kényelmesen mentek a középkezdéshez, és addig a Veszprém i- cserével együtt - nyugodt tempóban visszaállt védekezni. Ezt a tempót bőven elbírta a kezdő csapat magja egészen a végéig, viszont itt azért még megjegyezném, hogy szerencsétlen Ilic-en nagyon látszik, hogy az erejének a végét járja. Én nem hibáztatom a kihagyott hetesért sem, az elejtett labdáékért sem, az emberi teljesítőképességének a határához ért. Ezt már szerintem mindenkinek látni kell, ennek következtében bízom abba, hogy ő és Nagy Laci, már csak BL meccseken fog játszani, és a hazai bajnokin meg a SEHA-ligán kikímélik őket.
Magára a konkrét meccsre, illetve a Veszprémre visszatérve, a legelején döcögött a csapat játéka, de aztán megrázták magukat és elkezdték a kereszteket felépíteni, türelmesen végigjátszani, gólra váltani. Ha épp nem, akkor Lékai játékát csodálhattuk. Talán az egyedüli játékos most, akiben igazi tűz lángol a kézilabdát illetően, pazar a játéka, és azt kezdem észrevenni rajta, hogy minél több lehetőséget kap, annál inkább kezdenek a hibái is elkopni. Ő eddig az a típusú játékos volt, aki nagyon be tudott kezdeni, jobbik esetben adott egy lökést a csapatnak, de aztán hol az ereje fogyott el, hol az ötlete, és addig halmozta a hibákat, amíg le nem cserélték. Na ennek most nem látni a jeleit, azt érezni rajta, hogy amit korábban eldurrantott volna ötlettelenségében, azt most inkább tovább gondolja és higgadtan oldja meg a szituációt. Az első félidőben nyugdíjas tempót láthattunk, ami épp nagyon feküdt a Veszprém jelenlegi formájának, és a döntetlen is igazságosnak volt mondható.
A második félidő jól kezdődött, azonban a 41-42. percben egy kicsit megijedtem, hogy kezd elfogyni az erőnk, több volt a baki a szokásosnál, de aztán magára talált a Veszprém, és elég simán hozta a mérkőzést. Lehet az eredmény nem tükrözi ezt, de aki nézte a meccset folyamatában az látta, hogy ez a Kiel nagyon nincs mára beélesítve. Statikusan, dinamikátlanul, pontatlanul játszott és a kapusteljesítmény is elfogyott a második félidőre.
Összegezve: a csapat ma megvédte a becsületét, és megmentette Sabate seggét a kirúgástól. Bízom benne, hogy a csapat most összezár, mindenki félreteszi a sértettségét, és a sérültek felépülését követően megmutatja, hogy nem felejtett el kézilabdázni. Ma is belerúgok azért egyet Sabate-ba, mivel a meccs eredményétől függetlenül úgy vélem, hogy nem sok köze volt a mai mérkőzéshez. A veszprémi játékosok kemény munkával - kiemelném a védekezést - kihozták a legtöbbet magukból, és a lagymatag tempónak köszönhetően ki is bírták a hatvan percet. Remélem a lelküknek a győzelem jót tett, és nem hiszik el magukról, hogy rosszabb játékosok lettek. Most lesz szükség minden rutinukra, hogy meglegyen az a csoport harmadik hely, valamint arra is szükség lesz a tavaszt illetően, hogy a csapat erejét patika mérlegen osszák be. Bízom benne, hogy Sabate is érzi ezt...
