Mai napon egy rövid poszttal jelentkezem, azzal a hírrel kapcsolatban, hogy Iváncsik Gergő lemondta a válogatottságot

Nézzük pontosan mit nyilatkozott Geri:

„Nem így képzeltem az utolsó perceimet a válogatottban, nem így szerettem volna visszavonulni”

illetve

„Egyedüli balszélsőként talán joggal bizakodtam, hogy még utoljára pályára léphetek a régi társakkal, de aztán kint szembesültem a ténnyel, hogy tartalék lettem”

A 36 éves játékos mondataiban benne van minden keserűsége. Az utóbbi években nem brillírozott, nem volt a legbiztosabb kezű játékos, de valahol most együtt tudok érezni vele, hogy miért van benne ez az érzés.

Pásztor István óta nem volt tőle jobb magyar balszélső, és mindig a válogatott rendelkezésére állt - volt egy ideiglenes visszavonulása, de az inkább ilyen üzenet volt a vezetőség felé, hogy változtatni kell - ha épp jól ment a csapatnak, vagy ha rosszul ment a csapatnak akkor is. Az utolsó éveit rúgja ezen a szinten, és egy picit megalázóan csak a tartalékba jelölték. Igen, lehet megalázó tartaléknak lenni, ha nincs tőled elismerten jobb játékos, végigtolod a felkészülést, és a saját klubedződ hagy ki a játszó keretből úgy, hogy valószínűleg ez az utolsó világeseményed.

Sabate nálam sokadjára megbukott mint edző. A maradék szezonra, a Veszprémen belül milyen morális hatást gyakorol majd ezen húzása? Nem hinném, hogy túl happy lenne a hangulat az öltözőben, főleg, hogy Schuch is szinte semmit nem játszott a világbajnokságon, és láthatóan Ancsint játékát se vitte túlzásba. Okés, talán még védhetőek is valahol ezek a dolgok, de akkor sincs jó hatással a saját klubcsapatára. Még egy ok, amiért nem jó ha a klubedző egyben a nemzeti válogatott kapitánya is.